Kedvenc képeimet itt gyűjtöm!

John William Waterhouse:

           



 



Ez egy szép paradicsom ültetvény, mely nem az enyém!



Na, ez itt az én paradicsom ültetvényem, a gyönyörű termésekkel!

Igaz, már elkezdett sárgulni rajta a termés, most így augusztus végére talán időszerű!

A baj csak az, hogy nemsoká le is fagy, ahogy elnézem az időjárás alakulását mostanában.





Ráadásul, valami identitás zavaros palántákat fogtam ki, mert nem tudom, minek képzelik magukat, de hétvégén kénytelen leszek a ház tetőhöz rögzíteni őket, nehogy kidőljenek akkorák!

Lehet, hogy ezért hajították félre őket a virág boltban és adták fillérekért?

Mindegy, és akkor is, legközelebb is a leselejtezett növényeket vásárolom meg!

Olyan jó látni, ahogy szépen felélednek!

Szomorú, ahogy elhanyagolják őket. Több olyan virágot megvettem potom pénzért, ami csak "épp"hogy nem halt szomjam. Más baja nem volt!

Szörnyűek ezek a virág bolti dolgozók! Nagyon jó dolguk van, el vannak kényeztetve! Nincs idejük a virágokkal törődni?! Alig van bent vásárló pedig. Vakargatják?Vagymi'?

Mennének egy kis alkalmi munkára a Móri Imréhez, ahol én dolgoztam, aztán menekülnének (vagy repülnének) gyors úton! Minden növényt meg kell becsülni! Egy kis törődés, és gyönyörűek megint.



Ez meg mi a fene lehet? Csak úgy beköltözött a ládába. Nem gazoltam ki, mert olyan kis cuki, formás levelei voltak!

Most ez is csaknem 2 méter!

Valami kis fehér és rózsaszin virágok jönnek rajta!

 Ez itt a világ közepe és az Istenek küldték?

Lehet, hogy, ide nőtt az Ygdrassil?

Majd felmegyünk rajta legfeljebb és benézünk Odin apánkhoz!

Óðinn



Evés update

Még mindig szopás!

Mármint nekem meg a Manónak. Isgerdur nem tudom

milyen lelki világgal élheti meg, de az biztos, igen

változatosan fejezi ki magát közben!

Az apját iszonyatos üvöltéssel díjazza. Illetve valami

reszelős hangon sikít, miközben néha a száját is kitátja,

hogy bele tudja rakni Manó a kanalat. Néha jól

kiszámítja, hogy lehetőleg  lecsöppenjen a ragacsos

maszlag az etetőjére és csak aztán nyitja ki a száját.

Persze az a trutyi is pontosan tudja, hogyan lehet

kikerülni a partedlit, és inkább a pasztell színű

harisnyát beteríteni!

És visít a baba… Mintha tudná, hogy az apuci nagyon

kiváló hallással rendelkezik és hamar megfájdul a feje

ha a fülébe ordít. Naná, hogy akkor ereszti ki a hangját

a kicsi, mikor legközelebb van apa füle, amikor

kanalazná a papit befele.

De néha csak apu reflexeit próbálgatja Gerda baba:

hol kiütni vagy lerúgni szeretné a kanalat.

Ha lerakja apa a kis edényt, hogy töröljön egyet, akkor

rögtön azt csapja le a kis szemfüles bébi, vagy csak

beletúr az összes ujjával, amivel rögtön lehet a fejéhez

kapni!

Amúgy, ha Manó etet, akkor egy élmény! ( nekem)

Visítók a röhögéstől!

Nekem nem ordít etetés alatt, csak simán nem eszik az

ülőkéből!

Ölembe kell vennem, egyik kézzel tartani őt,le ne c

sússzon mert persze evés közben erobikozik a lábaival.

Másik kezemmel fogom a kanalat és próbálom eltalálni a

száját,mivel nem látom csak felülről-oldalról.

Sajnos, a tálka amiből kanalazok az már a harmadik

kezembe férne csak. Mivel az nincs, -(a Jóisten

gondolhatott volna rá, hogy a szülés után a nőkben

kifejlődik egy ilyen)-kénytelen vagyok az asztalra tenni.

Igen ám, de ha túl közel van a babához, akkor rögtön

lecsapja onnan. Ha elérhetetlen távolra teszem, akkor

mire odaér a kanál a szájához, addigra lecsöppen a

kaja, vagy a baba fejére, vagy a földre.

Ja, újabb szabály:

Színes eledelt azt nem adunk!

Áfonya püré teljesen

kizárva!-nem jön ki, még

mosógéppel sem a rucikból!

 

Viszont jó hír az az, hogy a vizet kezdi meginni. Igaz, csak kortyokat, meg több megy a nyakába egyenlőre, mivel játszik vele!

És a kukorica-krumpli püre is felkerült a mérgező ételek listájára! Legalább is Isgerdur szerint!

Menekülj, Katica, mert legyilkolnak a törökök!

Cini-cini muzsika, táncol a kis Gerdácska……

Annyira tetszett neki, hogy mondókát játszunk, hogy elkezdtem neki egy másikat:

 Nyuszi ül a fűben, ülve, szundikálva… aztán itt megakadtam. Mi? Beteg a nyúl? Dekkol a fűben.

Akkor ezt inkább hagyjuk... Nézzünk mást.

Csíp-csíp csóka… na ne, ez az átkozott varjúcska meg vak!

Semmi gond, csak eszembe jut még valami mondóka vagy baba ének kiskoromból. Igaz, én még többnyire mozgalmi dalokat tanultam énekórán!

Nézzük a bocit! Te jó ég, annak meg se füle se farka! Szegény. De végül is mi a baja?

Ekkor Manó is bekapcsolódott a próbálkozásba, és felmerült Katalinka, hátha…

Aha, egy katicabogár és a török inkvizíció dalocskája! Most komolyan? Manóval elképzeltük azt a képet, sőt el is „totyogta” amint az épphogy tipegő és gagyogó kisgyerekek járnak körben az oviban, kézen fogva és vidáman dúdolják:

„Katalinka, szállj el!
Jönnek a törökök;
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek;
Kerék alá tesznek;
Onnan is kivesznek;
Hess, hess, hess!”

 

Itt már dőltünk a röhögéstől. Gerdácska is vigyorgott

rajtunk.

Tényleg egy kisgyermek sem kérdezi meg, hogy miért

nincs a bocinak farka, füle?

Miért rakják a kerék alá a katica bogárkát a csúnya,

rossz törökök?

Miért vak a nyomorult varjúcska?

Az egész állatsereglet a magyar népi gyermekdalokban

és mondókákban teljesen életképtelen?

Tanulja a baba már korán azt, hogy a természet

tökéletlen, ahelyett, hogy gyönyörű?

Aztán belegondoltam, hogy ezeken a

dalokon/mondókákon kívül, még tudnék mesélni is!

Na persze, amit elejétől-végéig jól ismerek, az a

Hamupipőke, Piroska, Hófehérke, Jancsi és

Juliska, Kis hableány, Kis gyufaárus lány, Ólomkatona.

Pusztulás, irigység, gyilkosság, tűzhalál, fagyhalál,

fulladás, öngyilkosság!

Akkor szerintem, maradjunk egyenlőre a, cini-cini

muzsikánál!

Abban legalább egy életképes tücsök szerepel, aki még

hegedülni is tud! Csak egy másik mesében döglik éhen!

              http://viccelek.tvn.hu/hmtl/jog01.htm

              úgy tűnik, mást is megihletett a táma!



Álomszuszék

Erről a szóról mindig a szundi törpe jut eszembe meg Hófehérke.

Sajnos a kislányunk az nem. Legkevésbé sem!

                                 

                         ÉBERSÉG!





Mintha ezzel a mottóval indították volna útra odafentről (vagy honnan). És ő be is tartja rendesen!

Egészen pici kora óta alvásgondokkal küzdünk. Vagyis a baba, na meg akkor mi is, ugyebár.

Még hogy egy újszülött átalussza az egész napot?

Haha, valójában nem ez az egyetlen dolog a baba szokásairól szóló lexikonban, amit a kis Gerda baba felülírt!

Néhány hónappal ezelőtt szinte semmit sem aludt nappal, pontosabban, ha szopizás közben elaludt és úgy maradtam egy darabig, rögzítve a pózban, akkor pihent egy kicsit. Ha megpróbáltam lerakni, akkor azonnal felébredt.

Ennek következményeként nekem elmúlt a hátamban az az izomprobléma mellyet még Amerikából cipeltem magammal. Ő viszont a kevés alvás miatt estére kicsit zizi lett, akkor meg azért nem tudott elaludni, csak miután róttunk vele néhány kilométert, a szobákat és a konyhát összekötő körpályán.  A vállunkon a babával, aki gyönyörűen tartotta a fejét már igen hamar, mivel annyira kíváncsi volt a világra ami körülveszi.  Aztán már „csak” be kellett valahogy varázsolni a kiságyába.

Ez is jó móka volt!  Nemritkán, az utolsó pillanatban pattant fel a kis szeme, amint átemeltük az ágy szélén és leraktuk a matracra. Szemrehányó tekintettel: - Na most azt hiszitek, hogy át tudjátok verni a fejem és nem veszem észre miben sántikáltok?

Akkor kezdtük előlröl, és egyszer csak átvertük a kis fejét, és sikerült becsempészni az ágyába!

Aztán jött az aerobikos korszaka, mikor sűrű láblengetés és kalimpálás közepette szépen felébresztette saját magát. Ekkor odavágtattunk az ágyhoz, Manóval, 2-2 kézzel próbáltuk lefogni az éppen mozgásba lendülő babavégtagot és rögzíteni fekvő üzemmódba. Ha sikeresek voltunk, akkor tovább aludt, ha nem akkor jött a szopizás. Aztán minden elölről!

A mostani helyzet is kellemes. Már alszik napközben háromszor is! Legalább fél órákat!

Ja, az, hogy magától nem, csak ha elaltatom nem számít. Az a fő, hogy pihen egy kicsit. Reggeli és ebéd után, illetve késő-délután.

Ez úgy történik, hogy játék közben egyszercsak elkezdi dörgölni a szemét. Akkor gyorsan belerakom a Graco hintaszékbe, cumi a szájba, takarók a karja köré (ezzel rögzítem, hogy ne kapálózzon annyira, de azért tudjon mozogni ha nagyon akar).

Rezgő üzemmód bekapcsol, erős fokozatba persze. A padlón ülve lábaim közé fogom a székét.

Hintáztatom fel-le, elég erősen, minél jobban leng a feje, annál jobban tetszik neki láthatólag. Zümmögök, éneklek, brummogok.

És elalszik. Én meg próbálok hangtalanul elillanni mellőle. Most jön a talajtorna:

 

Átemelem az egyik lábam a hinta kupolája felett (nehezített pálya). Lerakom a lábam a másik mellé, miközben hasra fordulok is egyszersmind. Feltolom a fenekem, felemelem az egyik kezem után a másikat, és már állok is. És ha eközben pattan egyet az egyik izmom, akkor pech, mert előfordult már, hogy arra nyitotta ki a szemét. Ha nem, akkor macska léptekkel elsomfordálok mellőle és leülök a laptop mellé, mivel az az egyetlen mellette végezhető hangtalan tevékenység.

Gondolom, ezek után nem kell azon csodálkozni, hogy a kedvenc mókája, ha emelgetjük minél magasabbra, hirtelen. Ugráltatjuk az ölünkbe (persze még nem hagyva a saját lábára helyezni az egész súlyát). Illetve rázzuk fel-le, miközben fekszik rajtunk, pattogtatva magunkat az ágy jól rugózó matracán.

Legfeljebb majd űrhajós lesz, vagy berepülő pilóta, ha nem növi ki. Igazából én is szerettem az ilyesmit, sőt még most is szívesen bevállalok valami jó kis zuhanós-gyorsulós-pörgős játékot a vidámparkban!

Amúgy folyamatos hanghatás nem zavarja, csak a hirtelen.

Zene szólhat, zümmög a párásító, ketyeg a falióra!

Amikor otthon voltam, még a tv is jó hangosan szólt mellette, mikor aludt. Kicsit teljesen süket nagymamám ugyanis esténként kivette a készülékét a füléből aztán elkezdett zörögni, mint „ördög a tökben”. Ezt elnyomandó, szinte üvöltettem  hol a Hír tv-t, hol a Atv-t, nehogy szó érje a ház elejét. Mindkét irányból kapja az infót a babuci!

Mostanában esténként maradt a körözés a babával, de most már az új ErgoBaby hordozót használja Manó erre a célra. Nagyon ritkán elalszik szopizás közben még mindig, és sikerül barakni az ágyába.

Ez a legoptimálisabb. Reméljük, telik-múlik az idő, és lesz ez jobb is!

(Majd „csak” néhány mesét kell felolvasni és pár kérdést megválaszolni elalvás előtt! Remélhetőleg, Manónak, haha J )








Valahol, távol nagyon-nagyon messze,
Hol a csillagfények születnek meg este,
Létezik egy egészen aprócska kis ország.
Az a hely, ahol az álmainkat írják.

A szép álmokat kis zsákocskába varrják,
S aztán a kis manók mind-mind széjjelhordják.
Viszik a világ mindegyik részére,
S ráhintik az alvók lehunyt szemére.

Egy álommanó majd hozzád is elér.
Zsákját leteszi, s beledugja kezét.
Belemarkol a finom tündérporba,
Hogy a csillámokat a szemedbe szórja.

Aprócska kismanó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, ahogy nevet.
Óvatosan a homlokodon lépked,
Simogatja arcod. Ugye Te is érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport róla szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj nagyon szépet!
(Silvenier)



Álmos medve dirmeg-dörmög,
bóbiskol az apró hörcsög.
Kócos macska ágyát bontja,
sündisznó a lámpát oltja.
Fűszál szundít langyos szélben,
hosszú pillád hunyd le szépen.
Égen-földön csendes minden,
csillag fénye álmot hintsen.



Fotók



Fotó galéria. Itt gyűlnek a legjobb képek. folyamatosan frissítem!