Fiókamentő szolgálat

Nagy a vigasság a fészekben odakint!

Úgy tűnik, hogy sikeres volt tegnap este a mentőakciónk Manóval. Az történt ugyanis, hogy mikor kiment sétálni a babuval, észrevette, hogy az oldalsó kertünkben alulról, a fűből sipól egy fióka.

Azt tudtuk, hogy lakik egy madárcsalád ifjakkal az eresz alatt, mivel elég nagy hangjuk van, nem volt nehéz rájönni.

Szóval egy pici kieshetett onnan, mert lent gubbasztott a fűben.

Lestünk felfelé, mi legyen, felmerült a madárka lehetséges további sorsa, miszerint:

-Ott hagyjuk, hátha az anyamadár visszaviszi. Persze ez Bull shit, nem tudja felemelni.

- Ott marad, megeszi az egyik macskaszörny, amiből van elég a környéken, akkorák, mint egy kisdisznó.

-Megnézzük, hol is a fészek pontosan, visszatesszük, Happy And, anyuci tártkarokkal fogadja, akarom mondani tárt csőrrel.

Ez utóbbi tűnt a legoptimálisabbnak a fióka szemével is és a mi napi jótéteményekért gyűjtött pont állományunk érdekében is. Remélem, a Jóisten odafent figyel és jegyzetel...

Igen ám, de túl magasan van, annak ellenére, hogy odabent egy kellemes pulóverlevételnél Manó útjára indítja a csillárt az előszobában, a ház mégiscsak magas!

Székről nem érte el, pedig lelkesen kivittem a konyhából az egyik gustaviansk' székünket, hadd álljon rá.

A baba addig ott feküdt a kocsijában, mondhatni igen kedvesen átérezte a dolog súlyát, mert egyelőre csendesen szemlélte, amint apa próbál a ház falára felmászni anya meg pattog idegesen a kiskertbe kezében a csicsás székkel. Aztán egy dobozzal, a sárga gumikesztyűvel...

Gondolom, a szomszédoknak is tetszett az előadás, de tapintatosan lapítottak a zsaluk mögött, ha egyáltalán itthon volt valaki a néhány ház egyikében.

Kellene egy létra. Hozok egyet valakitől, aki a nagyobb házakban lakik, ajánlottam.

A -" mi a létra svédül, és angolul?"-" és mi a fészek?-"kérdések után jobbnak láttam, ha inkább mégis Manó megy kilincselni létráért. Amúgy a " leesett" és a "madár" azért beugrott mindkét nyelven nekem is.

Lett létra! Manó fel.. Madár le...sajnos nehéz megmarkolni egy ilyen pici jószágot, főleg gumikesztyűvel, mivel félő, hogy az anya nem fogadja be, ha emberszaga lesz, azért viszont kell a kesztyű.

Végül hoztam a konyhából egy mélyebb merőkanalat, az lett a fiókalift, lefedve egy laposabb kanállal, amivel belökdöste Manó a kicsit az eresz alá jól, hogy ne essen ki. Én markoltam a létrát, miközben cuppogtam Gerdának, meg magyaráztam a történteket.  Kicsit már unta a bababanánt, gondolom, nem így képzelte az esti sétát.

Végezetül, amikor visszajöttünk a sétáról a fióka nem volt a fészek alatt ismét, úgy tűnik, visszafogadták.

Az a kár, hogy az anyuci mit sem tud a kis mentő akcionról, mivel nem tud számolni, így nem vágja, hogy egy fiókkal kevesebb, aztán megint több!

Amúgy ma reggel sem látható kismadár sehol a fűben, sem élő sem darabjaiban.