...semmi komoly, csak épp nem volt felesleges energiám, meg ihletem sem irni. Mostanában Manó későn jár haza, egész nap elég fárasztó ez a babakisasszony.
Pedig sok minden történt az utolsó bejegyzés óta!
Gerda megtanult majdnem rendesen mászni.
Meglátogatott minket a fogtündér. Az, amelyik hoz, és nem amelyik elvisz!
Sőt azóta is a nyakunkra jár: már két alsó fogacskát adományozott.
a felső középsők éppen folyamatban vannak, sajnos elég csúnya láz és megfázásos tűnetek kíséretében.
Szépen pereg-forog kislánykánk hasról-hátra és vissza. Szerencsére jó sokára kezdte el, így csak most hullik ki a hajam pelenkázás közben.
Elég kellemetlen, amint hanyatt fekve, félig oldalt a feje, teste a levegőben épp fordulna át, de nem tud, mert egyik lábánál fogva tarom, mint egy csirkét, alatta a kakis pelenka, ő ordít én káromkodok…hogy széjjelhasogatom ezt a pelenkázó állványt!! túl magas, inog. Persze eddig jó volt, amíg mozdulatlanul feküdt rajta egy csöpp baba, nem egy ilyen kis motolla!
Megtanult mutatni. Rámutat valamire, mi mondjuk a nevét, aztán ha tovább mutogatja, akkor megkapja. Mókás volt ma este. Van két zenélő játéka, egy lepke az ágyam vasán, egy maci a csilláron. Sokáig azzal szórakozott, hogy rámutatott a lepkére, mondtam lepke és felhúztam. Aztán a macira, mondtam macika és felhúzta Manó, aztán levezetésképp rámutatott a függönyre is. És ezt sorozatban… lepke- macika-függöny… aztán végre elaludt!
Végre eszik rendesen!
Pontosabban csak egy Ella’s kitchen nevű bio bébiételt. Azok közül is csak a vegákat!
Érdekes. Én megpróbáltam a húsos, spagetti nevű darabot, de nem ette meg! Lehet összefüggés vajon azzal, hogy én nem eszem húst jó rég óta?
Azért az etetés még mindig könnyebben megy, elterelő hadművelettel. Azaz a baba kezébe kell adnom valami izgit, mint például egy csomag petrezselyem, bögre. Ez a jobbik eset, a rosszabb, amikor nagyon hisztis és azt akarom, hogy egyen akkor sajnos a mobilom, vagy a vonalas telefonunk osztozik a száján két falat között.
Átrendeztük a két szobát, legalább kétszer. Elvitettük a régi nagy író asztalt, a rokokó kanapét meg még sok más holminkat is. Eladományoztuk. Kell a hely, hogy a kicsi kússzon, másszon és ne az iróasztal alól kelljen kiszednem. A bútorok körbe járták a szobát, valahogy nem jó sehogysem. Vagy randa, vagy kényelmetlen. A mostani végső megoldás sem lesz a végső, már látom!
Az alvás még mindig nem a legoptimálisabb számomra. Gerda elalszik a rezgő székében, amit felraktunk az ágyamra. Jó esetben, vagy 3-ig, kevésbé jó esetben 1-ig. Akkor szopizik egyet és mivel ilyenkor elalszik, egy laza mozdulattal behajítom a sátrába, ami szintén az ágyamon van!
Hát a laza mozdulat, az úgy derékból, mivel nem tudok feltérdelni, mert akkor pattan a rugó az ágyban és felriad, és kezdhetem elölről!
Aztán még felriad néhányszor, mert kiesik a cumika…
A cumi cumika viszont szépen eltűnik, meg nem is látok félálomban, keresgélek, akkor megint van egy kis bömbi, vagy felébred és kukorékol, egy órát kb. Aztán alszunk egy kicsit. Összességében azért 5-6 órát csak sikerül aludnom!
Most megyek is….
