...semmi komoly, csak épp nem volt felesleges energiám, meg ihletem sem irni. Mostanában Manó későn jár haza, egész nap elég fárasztó ez a babakisasszony.
Pedig sok minden történt az utolsó bejegyzés óta!
Gerda megtanult majdnem rendesen mászni.
Meglátogatott minket a fogtündér. Az, amelyik hoz, és nem amelyik elvisz!
Sőt azóta is a nyakunkra jár: már két alsó fogacskát adományozott.
a felső középsők éppen folyamatban vannak, sajnos elég csúnya láz és megfázásos tűnetek kíséretében.
Szépen pereg-forog kislánykánk hasról-hátra és vissza. Szerencsére jó sokára kezdte el, így csak most hullik ki a hajam pelenkázás közben.
Elég kellemetlen, amint hanyatt fekve, félig oldalt a feje, teste a levegőben épp fordulna át, de nem tud, mert egyik lábánál fogva tarom, mint egy csirkét, alatta a kakis pelenka, ő ordít én káromkodok…hogy széjjelhasogatom ezt a pelenkázó állványt!! túl magas, inog. Persze eddig jó volt, amíg mozdulatlanul feküdt rajta egy csöpp baba, nem egy ilyen kis motolla!
Megtanult mutatni. Rámutat valamire, mi mondjuk a nevét, aztán ha tovább mutogatja, akkor megkapja. Mókás volt ma este. Van két zenélő játéka, egy lepke az ágyam vasán, egy maci a csilláron. Sokáig azzal szórakozott, hogy rámutatott a lepkére, mondtam lepke és felhúztam. Aztán a macira, mondtam macika és felhúzta Manó, aztán levezetésképp rámutatott a függönyre is. És ezt sorozatban… lepke- macika-függöny… aztán végre elaludt!
Végre eszik rendesen!
Pontosabban csak egy Ella’s kitchen nevű bio bébiételt. Azok közül is csak a vegákat!
Érdekes. Én megpróbáltam a húsos, spagetti nevű darabot, de nem ette meg! Lehet összefüggés vajon azzal, hogy én nem eszem húst jó rég óta?
Azért az etetés még mindig könnyebben megy, elterelő hadművelettel. Azaz a baba kezébe kell adnom valami izgit, mint például egy csomag petrezselyem, bögre. Ez a jobbik eset, a rosszabb, amikor nagyon hisztis és azt akarom, hogy egyen akkor sajnos a mobilom, vagy a vonalas telefonunk osztozik a száján két falat között.
Átrendeztük a két szobát, legalább kétszer. Elvitettük a régi nagy író asztalt, a rokokó kanapét meg még sok más holminkat is. Eladományoztuk. Kell a hely, hogy a kicsi kússzon, másszon és ne az iróasztal alól kelljen kiszednem. A bútorok körbe járták a szobát, valahogy nem jó sehogysem. Vagy randa, vagy kényelmetlen. A mostani végső megoldás sem lesz a végső, már látom!
Az alvás még mindig nem a legoptimálisabb számomra. Gerda elalszik a rezgő székében, amit felraktunk az ágyamra. Jó esetben, vagy 3-ig, kevésbé jó esetben 1-ig. Akkor szopizik egyet és mivel ilyenkor elalszik, egy laza mozdulattal behajítom a sátrába, ami szintén az ágyamon van!
Hát a laza mozdulat, az úgy derékból, mivel nem tudok feltérdelni, mert akkor pattan a rugó az ágyban és felriad, és kezdhetem elölről!
Aztán még felriad néhányszor, mert kiesik a cumika…
A cumi cumika viszont szépen eltűnik, meg nem is látok félálomban, keresgélek, akkor megint van egy kis bömbi, vagy felébred és kukorékol, egy órát kb. Aztán alszunk egy kicsit. Összességében azért 5-6 órát csak sikerül aludnom!
Most megyek is….
becsülendő, hogy annak ellenére, hogy te nem eszel húst, megpróbálkoztál adni neki, elvégre had döntse el ő, hogy mi esik jól neki, és mi nem :) amikor megjegyeztem annó egy megrögzött bio-vega mamának, hogy én nem látom helyesnek, hogy élből vegetáriánusnak neveli a gyerekét az volt a válasza, hogy 'miért, te meg élből húsevőnek, az se külömb'... pedig pont hogy a szabad akarat, meg a választás lehetősége miatt az, nem? :)
VálaszTörlés