2011. július 22., péntek

A szobánknak befellegzett

Szeretünk játszani mindennel, ami csörög, zörög; de ez nem egy nagy hír, hiszen minden kisbabával hasonló a helyzet. Vettünk sok játékot Gerdának, aminek többségét mostanában kezdi igazán élvezni. Az első játékai, amiket megismert, azok az úgynevezett "ágyban nézegetős" plüss játékok, melyeket születésétől fogva a kiságyában tartunk. Elalvás előtt lehet velük barátkozni. Régebben csak meredt rájuk, főleg a béka bácsi a kedvenc, amivel bábozni is lehet, és ott ült mindig is az ágy szélén fent, és figyelt. Gondolom, ezért van az, hogy minden béka játékot széles mosoly kíséretében fogad. Van is neki belőle elég.
A Fischer Price ívvel már korán elkezdett játszani; azaz csak feküdt alatta és ütögette a logó dolgokat, amik zörögtek-csörögtek. Az elején én lökdöstem az ő kezével, türelmesen, aztán hamar megtanulta maga. Igazán hamar. A legtöbb baba olyan korban még nem fog és ütöget, amikor őneki már nyitva volt a tenyere, és kezdte használni! Az, hogy most 6 hónaposan már egész kifinomult fogásra is képes az ujjaival, gondolom a sok közös játék eredménye.
Viszont nem fordul hasra, pedig láthatóan tudna. Játékért nyúl, kicsavarodik, de nem szívesen játszik hason fekve hosszabb ideig. Pedig szépen lökdösi magát előre, már követi a karjával is. Múltkor még olyan volt, mint egy fóka; a kezei lemaradtak a törzse mellett.
A tengerparti nyaraláshoz vásárolt UV védő sátor is szobai játszóházzá avanzsált, mivel eddig idén a tengerpartozás elmaradt, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy a nyár is elmaradt idén! A szép régi bútorok között a sátor a nagyszoba egyik kellemes látványossága; de a kanárimadár színű játszó szőnyeg, a Graco hinta, a földön lévő nagy szivacs és a két tarkabarka szoptatós párna között ez már se nem oszt se nem szoroz. Rájöttem, hogy a gondosan berendezett nagyszobánknak már befellegzett! Ahova néz az ember, egy randa színű baba játék fogadja. Arról nem is beszélve, hogy a kijelölt séta úton haladva, ami igen keskeny, még van rá esélye, hogy eljut a konyha boltívétől az ablakig az ember anélkül, hogy átesne valamin, vagy rálépne egy játékra. Kellemesnek igazán nem mondható nyújtózás eredményeként az íróasztal és a párologtató közül még el is érhető és ki is nyitható az ablak.
Igazából sokkal jobb lenne az összes masszív régi bútorunkat elküldeni a levesbe, lecserélni az Ikeából valami jó kis helytakarékos piszkafa bútorral! A rokokó kanapénkat az ovális antik asztallal már úgyis csak az egerek élvezik, ha vannak egyáltalán a pincében!
Amikor visszajövünk Amerikából és maradunk ebben a házban, komolyan el kell játszani az átbútorozás gondolatával!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése